A méhek által a virág nektárából készített méz természetesen édes anyag, amelyet általában édesítőszerként használnak. Az ókori görögök és a rómaiak évszázadok óta számos mézellátást élveztek, és antioxidáns és antidiabetikus tulajdonságuk miatt elsősorban gyógyászati célokra használták.
Mivel azonban a méz természetesen nem fordul elő gyümölcsökben vagy zöldségekben, hozzáadott cukornak tekintik. Rendszeres fogyasztás esetén a méz káros hatásai nyilvánvalóvá válnak.
A 12 hónaposnál fiatalabb csecsemőknek a méz adása botulizmus spórák miatt halálosnak bizonyulhat. A hozzáadott cukrokban gazdag étrendben szenvedő felnőtteknél a túl sok méz elhízáshoz vezethet, és az egyénnél nagyobb a kockázata a cukorbetegség és más szív- és érrendszeri betegségek szempontjából.
Méz előnyei és táplálkozása
Az USDA FoodData Central szerint egy evőkanál méz 64 kalóriát, 3, 59 gramm vizet és 17, 30 gramm szénhidrátot tartalmaz. Egy evőkanál méz hozzáteszi 17, 25 gramm cukrot, vagyis az egyén által igényelt napi érték 34 százalékát. A méz szintén viszonylag alacsony fehérjetartalommal rendelkezik: egy evőkanál kevesebb, mint 0, 10 gramm fehérjét tartalmaz adagonként.
A méz fő előnyei közé tartozik az esszenciális ásványi és vitamin-tartalom. Az ásványi anyagok, például a kalcium, a magnézium, a foszfor és a nátrium mindegyike nyomokban jelenik meg.
Egy evőkanál méz 10, 9 mg káliumot tartalmaz, amely egy fontos ásványi anyag, amelyet a testnek szüksége van a megfelelő működéshez. A Linus Pauling Intézet mikrotápanyag-információs központja kifejti, hogy a magasabb kálium-bevitel csökkentheti a szívbetegségek és a vesekő képződésének kockázatát.
A Pharmacognosy Research 2017. április-június kiadásában közzétett áttekintés azt mutatja, hogy a méz polifenolokat és flavonoidokat tartalmaz, kétféle antioxidáns, amelyek gyulladásgátló, rákellenes és antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkeznek. A méz évszázadok óta használják mindent az asztma és a szív-érrendszeri betegségek kezelésére, a cukorbetegség tüneteinek enyhítéséig.
Az Oxidative Medicine and Cell Longevity közzétett, 2018. februári áttekintés szerzői szerint a patkányokkal végzett korábbi tanulmányok megmutatták a méz használatának lehetséges előnyeit a 2. típusú cukorbetegség kezelésére. Az egyik alapvető méz előnye a magas fruktóztartalom, amely felelős a májban a glükóz glikogénné történő átalakításáért és tárolásáért.
Ez a glikogénné történő átalakulás felelős a magas vércukorszint megelőzéséért. A végleges következtetés meghozatalához azonban még több kutatást kell végezni az emberekről. Ezenkívül a Mayo Klinika azt ajánlja, hogy a cukorbetegek mérsékelten és még jobban fogyasszanak mézet, mielőtt növelnék a fogyasztásukat.
A méz hátrányai
A méz egyik jelentős problémája az, hogy hozzáadott cukor, vagyis nem természetesen előforduló cukor található a gyümölcsökben vagy a tejtermékekben. Az amerikaiak 2015-2020 közötti élelmezési irányelvei alapján az ajánlott hozzáadott cukorbevitelnek kevesebbnek kell lennie, mint a napi fogyasztás 10 százaléka.
Noha a méz antioxidáns és rákellenes tulajdonságokkal rendelkezik, az élelmiszer-piramis vonatkozásában a hozzáadott cukornak a méz egyik hátránya az, ha hozzáadott cukornak tekintjük. A hozzáadott cukrok, mint például a nádcukor és a méz, hozzájárulnak a felesleges kalóriákhoz az egyén étrendjében, de nem sokkal a tápanyagok és ásványi anyagok szintjén.
Nem ajánlott mézet adni 12 hónaposnál fiatalabb csecsemők számára, mivel a csecsemők botulizmusának gyakorisága magas. A méz egyik káros hatása akkor fordul elő, amikor csecsemők táplálkoznak.
A Betegség Ellenőrzési és Megelőzési Központok szerint a botulizmus spórák vannak jelen az otthonokban, a talajban és még a mézben is. A botulizmus spórái szaporodhatnak a fejlődő emésztőrendszerben, felszabadítva egy toxint, amely az emberek számára végzetes.
