A hosszú távú futóknak és a sprintereknek van egy közös vonása - futamokat próbálnak megnyerni. Fizikailag teljes ellentétek. A hosszú távú futók karcsúak, és ez a legmegfelelőbb a talaj borításához. A sprinters erőteljesen felépített és robbanásszerűen gyorsabb, rövidebb szakaszokon. A két futó különbözik sebességtől és karosszéria típusától.
Magasság
Általában a felső távolsági futók magasak. Hosszú karokkal rendelkeznek, amelyek pumpálják az extra energiát. A távfutók hosszú lábakkal is rendelkeznek, amelyek nagyobb lépést tesznek lehetővé. Ha több talajt kevesebb lépcsővel takar, a futó rövidebb idő alatt érheti el a célvonalat. A sprintterök általában kisebbek, mint a távolsági futók. A rövidebb lábak előnyösek a gyors építési sebességnél.
Súly
A hosszú távú futók a lehető legkisebb súlyt hordják. A mérföldet meghaladó futóversenyek erőt és kitartást igényelnek. A túl nagy súly hordozása megterheli a távfutókat és lelassítja a sebességet. A távolsági futók folyamatosan kalóriát égetnek az edzés és a verseny során, így a túlzott súlygyarapodás ritkán jelent problémát. A sprinter több súlyt hordoz, és ennek nagy része az izom. Nehezebbé teszi a sprintert nagyobb energiával. A hozzáadott súly segít a sprintereknek a szél átvágásában is.
Izomtömeg
A hosszú távú futók hosszú, karcsú izmokat fejlesztenek ki, különösen az alsó testben. A sprinternek vastag izma van. Az erős comb és a borjú segít a sprintnek a kiindulási vonaltól való felszakadásnál. A sprinsternek erős felső teste is van. Erőteljes fegyverek szivattyúzzák a maximális sebességet és teljesítményt, miközben elősegítik az egyensúlyt. A hosszú távú futók aerobik edzésre támaszkodnak, hogy felkészüljenek a versenyekre. A sprinter aerob edzést is végez, de emeli a súlyokat az izmok hozzáadásához.
Fizikai kockázatok
A hosszú távú futók és a sprinterek teljesen különböző versenyeket futtatnak. Különböző sérülési kockázatokkal is rendelkeznek. A távolságfutókat gyakran feszültségtörések, sípcsont-daganatok és izomgörcsök zárják le, ami a kiszáradás mellékterméke, amely hosszú futamokon, például maratonokon futhat. A sprintreknek óvatosnak kell lenniük az izmok és a gyors gyorsulással járó ütközéses húzások miatt. A távolsági futók és a sprinterek egyaránt hajlamosak a boka, térd és hát sérülésekre, amelyeket a túl sok edzés és verseny okozhat.
