Az emberi test sokféle mozgásra képes. Ez a mozgás a test különféle területein fordul elő, beleértve a gerincét és a végtagokat. A mozgás tartománya azt a mozgásmennyiséget jelöli, amelyet fokozatosan lehet mérni egy adott ízületnél vagy testnél. Az izom, az ízületek vagy a csontok sérülései károsíthatják a mozgási tartományt, amelyet általában ortopédiai sérülés után értékelnek. A test minden területén meghatározott mozgási tartományok vannak.
Mérés
A mozgás hatótávolsága vizuális becslésként, kézi műszerrel vagy számítógépes vezérlésű dőlésszámlálóval értékelhető. Azok az orvosok, akik izom-csontrendszeri fájdalommal és sérüléssel kezelik a mozgást, megvizsgálják a mozgás tartományát annak meghatározására, hogy egy adott ízületben sérülés történt-e. Az "Ortopédiai fizikai értékelés" szöveg szerint a vizsgálat során általában kétféle típusú mozgási tesztet végeznek. Ezek mérik az aktív és passzív mozgástartományt. Az aktív mozgástartomány a beteg által végzett mozdulatokra vonatkozik, például az állának a mellkashoz történő hozzácsatolására. A passzív mozgástartomány az orvos vagy a terapeuta által végrehajtott mozgásokra utal, mint például az, hogy az orvos a páciens feje nélkül mozgatja a beteg fejét.
A mozgástartományra általánosan tesztelt területek
A mozgás tartományát általában a nyaki gerinc, a mellkasi gerinc és az ágyéki gerinc területén tesztelik. Számos sportgyógyászati klinikán a felső és az alsó végtag mozgásának tartományát is tesztelték. A mért fokokat összehasonlítják a várt normával, valamint az egészséges és sérült ízülettel. A kezelési sorozat után a mozgási tartományt újra megvizsgálják a gondozási terv funkcionális javítása érdekében.
Nyaki és mellkasi gerinc mozgástartományai
A nyaki gerinc a nyaki hét csontból áll. A nyak alsó részén a gerinc hátrahajlik (kyphosis), és a mellkas gerincé válik. A mellkasi gerinc a 12 mellkasi csigolyából és az oldalán elhelyezkedő bordákból áll. A nyaki mozgástartomány ellenőrzésekor a vizsgáztató megvizsgálja a fej, vagy a koponya és a nyak mozgását hajlításban, nyújtásban, oldalirányú hajlításban és forgásban. A nyaki gerinc normál mozgástartománya magában foglalja a 50 hajlítási fokot, a 60 nyújtási fokot, a 45 oldalsó vagy oldalsó hajlítási fokot és a 80 forgási fokot. A mellkasi gerinc mozgástartománya 30 forgási fokot és 50 fokos kyphosis-t foglal magában.
Alsó mozgástartomány
A gerincvelő gerincét, közismert nevén hátulsó részét is mozgásvizsgálatok során tesztelik. A gerincvelőnek öt csigolyája van, és összekapcsolja a gerincöt a medencével. A normális deréktáji mozgástartományok tartalmazzák a hajlítás 60 fokát, a kiterjesztés 25 fokát és az oldalirányú vagy oldalsó hajlítás 25 fokát.
A mozgás felső végtagjai
A felső végtag több ízülettel rendelkezik, és a mozgás teljes tartománya ezen együttes működés kombinációja. Az "Ortopédiai és sportos sérülések vizsgálata" szöveg megjegyzi, hogy az egyik ízület hiánya befolyásolja a másik mozgását. A váll általános mozgása a felső végtagok között: 170–180 fok hajlítás, 50–60 fok meghosszabbítás, 170–180 fok elrablás a kar távozásához a testtől, 80–90 fok belső forgás és 90 100 fokos külső forgás. A könyök és az alkar mozgástartománya magában foglalja a 90 fokos szupinációt és a pronációt, vagy az alkar forgását. Ez magában foglalja a könyök elcsontos anatómiájának köszönhetően a könyök hajlításának 145–155 fokát és 0 fokos nyújtását is. Sérülés okozhatja a túlhosszabbítást. A csukló mozgásának tartománya 80-90 fokos hajlítást és 75-85 fokos nyújtást tartalmaz.
Alsó végtag-mozgási tartományok
A csípő mozgásának alsó végtagjai: 120–130 fok hajlítás, 10–20 fok meghosszabbítás, 45 test elrablási fok, a test felé irányított 30 fok fok, 45 fok belső forgás és 50 fok külső forgás. A térd mozgástartománya a mozgás hajlításából és meghosszabbításából áll, amely összesen 135 és 145 fok között van. A boka mozgástartománya magában foglalja a talp hajlításának 50 fokát, vagy a talaj felé mutató lábujjak és 20 fokos dorsi-hajlítást, a lábujjak fej felé mutatva. Ez magában foglalja a 20 fokos inverziót és 5 fokos a fordítást is.
A mozgási tartomány elvesztése
Az emberi test megköveteli, hogy az összes ízület a mozgás teljes tartományán keresztül mozogjon, hogy helyesen működjön. Csökkent mozgástartomány akkor fordulhat elő, ha a gerinc vagy a végtagok lágy szövetei, az ágyéktárcsák megsérülnek, vagy ha a gyenge vagy szoros izmok befolyásolják az egyén testtartását.
