A hasi vagy központi elhízásnak is nevezett hasi zsírtartalom az inzulin hatásának vagy az inzulinrezisztencia csökkenésének köszönhető. Következésképpen a hasi elhízás az elődiabetikus és a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) nagyobb kockázatával jár. A súlycsökkenés, különösen a gyomorzsír veszteség segíthet a cukorbetegség kezelésében és csökkentheti a cukorbetegség előtti és a T2DM kockázatát. A testzsír elvesztése azonban az egész akkor jelentkezik, amikor lefogy, tehát nem csak a hasi területre lehet irányítani. A fogyás módszerei tápláló, alacsony kalóriatartalmú étrendre összpontosítanak, megnövekedett fizikai aktivitással.
Általános fogyási hatások a gyomorzsírra
A testzsírt az alábbiak szerint kell felsorolni: a bőr alatt található szubkután zsírok, vagy a belső szerveket körülvevő zsigeri zsírok, ideértve a hasüregben lévő zsírokat is. Bár a zsír bármelyik típusa megtalálható a hasban, a zsigeri zsír nagyobb egészségügyi kockázatokhoz kapcsolódik, mint például a prediabetta és a T2DM. A 2008. januári „International Journal of Obesity” című cikkben 61 tanulmány eredményeit vizsgálták, amelyek a zsigerek és a bőr alatti zsírcsökkenést vizsgálták a súlycsökkentő beavatkozások után. A kutatók szerint a szerény súlycsökkenés a hasi zsír preferenciális veszteségét eredményezte, ám ez az előny kevésbé, vagy akár csak elveszíti a 20% -ot meghaladó súlycsökkenést.
Diéta és a gyomorzsír veszteség
A Betegség Ellenőrzési és Megelőzési Központok 2014. évi statisztikája szerint az Egyesült Államok lakosságának több mint 9% -a szenved cukorbetegségben, és a cukorbetegségben szenvedők 85% -a túlsúlyos. A hasi zsír elvesztése a T2DM-ben, a teljes fogyás részeként, elősegíti a T2DM szabályozását az inzulin hatásának javítása révén. Az American Diabetes Association (ADA) szerint a csökkent kalóriatartalmú étkezési terv részeként számos étkezési szokás felhasználható a fogyáshoz. Ezek a minták magukban foglalják a mediterrán étrendet; Diétás megközelítések a hipertónia megállításához, vagy DASH diéta; növényi alapú, alacsony zsírtartalmú és alacsony szénhidráttartalmú tervek. Az ADA megállapította, hogy a súlyos súlycsökkentést gyakran intenzív életmód-programok révén valósítják meg, folyamatos nyomon követéssel. A "International Journal of Obesity" áttekintő cikke nem talált bizonyítékot arra, hogy támogassa bármely speciális súlycsökkentési módszert, amely a zsigeri zsírcsökkenést célozza.
Gyakorlat és a gyomorzsír veszteség
A „Diabetes Care” 2010. decemberi kiadásában közzétett, az ADA és az Amerikai Sporttudományi Főiskola állásfoglalása azt javasolta, hogy a T2DM-felnőttek legalább heti 150 percet tegyenek meg közepes intenzitású testmozgással, hogy javítsák a vércukorszintjét és csökkentsék a szívbetegségek kockázatát. Ez a testmozgás azonban a legtöbb embernél valószínűleg nem eredményez súlycsökkenést, és a sikerhez napi legalább 1 óra igényelhető. A „The International Journal of Obesity” 2007. évi kiadásában közzétett cikk 16 tanulmányt vizsgált, amelyek a testmozgás beavatkozásait és a zsigeri zsír veszteségét vizsgálták, és arra a következtetésre jutott, hogy az aerob testmozgás elősegítette a zsigeri zsír elvesztését - a testmozgás szintjének növekedésével zsigeri zsír veszteség. Az erősítő edzés szintén segíthet - áll rendelkezésre egy kis tanulmány, amelyet a "Diabetes Care" 2005. márciusi kiadásában publikáltak. Ebben a tanulmányban a T2DM-mel küzdő férfiak több hasi zsírt veszítettek, ha hetente két progresszív ellenállás-edzést ültek be.
Óvintézkedések és a következő lépések
Noha nem ismert, hogy a cukorbetegség hasi elhízást okoz, addig a extra gyomorzsír kapcsolatban áll az inzulinrezisztenciával, valamint a cukorbetegség előtti és a T2DM kockázatával. A súlycsökkentési erőfeszítések általában az egész testzsír veszteséget okozják, azonban a megfelelő testmozgás előnyben részesítheti a testzsír csökkenését. Ha segítségre van szüksége a fogyásban, vagy ha edzésprogramot tervez elindítani, beszéljen orvosával és cukorbetegség-kezelő csoportjával. Ha vércukorszintjének ellenőrzése nem megfelelő, keresse fel orvosát.
