A D-glükóz és L-glükóz nevében szereplő "D" és "L" specifikációkat alkalmazzák a glükózmolekula két különböző alakjának megkülönböztetésére. A D-glükóz és az L-glükóz enantiomerek, ami azt jelenti, hogy molekuláris szerkezetük egymás tükörképe. A két molekula közötti szerkezeti különbséget leginkább a Fisher-vetítési modell alapján lehet leírni, amely a szerves molekulák rajzolásának egyik módja.
D-glükóz kémia
A glükózmolekulában egy oxigén- és hidrogénatomcsoport kapcsolódik egy szénatomhoz. A glükózmolekula másik végén kettős kötésű oxigénatom található. A D-glükóz Fisher-modelljét nézve úgy, hogy a kettős kötésű oxigénatom lefelé mutat, az atom tetején lévő oxigén- és hidrogéncsoport jobbra mutat. A Fisher-modell a legjobb megoldás a D-glükóz és az L-glükóz közötti különbség leírására, mivel a szerkezeti különbséget a többi szerkezeti rajzmodellekhez viszonyítva világosan mutatja.
L-glükóz kémia
A D-glükóz és az L-glükóz azonos atomokból áll. A két struktúra egyetlen különbségét a Fisher-modell segítségével mutatják be. A D-glükóztól eltérően, az L-glükóz atomok oxigén- és hidrogéncsoportja balra mutat a Fisher-modellben. Ha ez a két molekula szembekerül egymással, úgy néznek ki, mint egy másik tükröződés. Bár a D- és az L-specifikációkat általában a cukrok és aminosavak különböző szerkezeteinek leírására használják, ez nem mindig a legkedvezőbb konfigurációs leíró, mivel csak egy szénatom konfigurációjára összpontosít a szerkezetben, amikor sok ilyen lehet.
