Biológiai jelek
Ahogyan a környezetünk jeleit vesszük és azokon reagálunk, a sejtjeink a környezetünkből, a testünkből származó jeleket is fogadják, és ezekre reagálnak. Ez egy szükséges biológiai esemény, amely életben tartja a sejteket és működik. Az inzulin a hasnyálmirigy által felszabadított hormon, amely egy specifikus módon jelzi a sejteket annak stimulálása érdekében, hogy bevegyék, felhasználják és tárolják a glükózt.
Az inzulin funkciója
Az étkezés után az étkezés lebomlik és emészthető. Ennek eredményeként a glükóz szabadul fel a véráramba. A magas vércukorszint a vérben jelzi a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek az inzulin felszabadulását. Ez a hormon kulcsként működik a védő sejtmembránok feloldásában, és lehetővé teszi a glükóz átjutását a sejtbe energiafelhasználás céljából.
Az inzulin mechanizmusa
Az inzulin csökkenti a vércukorszint koncentrációját, és megkönnyíti a sejtekbe történő szállítást azáltal, hogy kötődik a membránjukba ágyazott speciális receptorokhoz. Bár vannak olyan szövetek, mint például az agy és a máj, amelyek nem igényelnek inzulint a glükóz felvételéhez, sejtjeink többsége nem férne hozzá a vér glükózhoz. A glükóz az összes sejt energiaforrása, és szükséges a túléléshez.
Az inzulinjelző út egy olyan inzulinreceptorból áll, amely két receptor alegységből áll, amelyek a sejtmembrán külső oldalán helyezkednek el, és két alegységből, amelyek áthatolnak a membránon. Ezek az alegységek kémiailag össze vannak kötve. Az extracelluláris (a sejten kívül) alegységek az inzulinhoz kötőhelyet tartalmaznak. Amikor az inzulin az extracelluláris alegységekhez kötődik, akkor egy kémiai reakciót aktivál, amely az összekapcsolt alegységeken áthalad a sejtbe. Ez a mechanizmus kémiai jeleket továbbít a sejten belüli fehérjékhez, és megváltoztatja aktivitásukat, ami viszont a glükóz transzporterek mozgását kezdeményezi a sejtmembrán felé.
A glükóz transzporterek a sejtek módszerét a glükóz átvitelére a sejtmembránon keresztül a vérből és a sejtbe. A glükóz transzporterek mindig jelen vannak a vezikulumoknak nevezett organellákban a sejtek citoplazmájában. Hasznosak azonban a glükóz szállítására inzulinból történő aktiválás nélkül. Az inzulinnak a sejthez történő kötődése a vezikulák gyors mozgásához vezet a sejtmembránhoz, ahol összeolvadnak és beillesztik a glükóz transzportereket. Ez lehetővé teszi a sejtek számára, hogy megnyithassák magukat a glükóz átadása a vérből. Amikor a vércukorszint csökken, az inzulin megszűnik kötődni a sejtreceptorokhoz, és a glükóz transzportereket visszajuttatják a sejt citoplazmájába.
