A szőlő a bogyós gyümölcsök egyik leggyakoribb típusa, amelyet évszázadok óta bevonnak a főzésbe és a borba. A szőlő megkülönböztető tápanyagprofilja magában foglalja a magas szintű fitokémiai és fenolos vegyületek szintjét, amelyek jól dokumentált antioxidáns hatást fejtenek ki a szív- és érrendszeri egészség elősegítésére, de a szőlő emésztőhatása kevésbé bizonyított. A jelenlegi kutatás alátámasztja azt az elképzelést, hogy míg a szőlő elősegíti az emésztés egészséges emésztését bizonyos bél rendellenességekben szenvedők számára, a szőlő táplálkozási profilja súlyosbíthatja bizonyos emésztési feltételeket.
Székrekedés
A szőlő rosttartalma nagyrészt oldhatatlan rostból áll. Az oldhatatlan rost változatlan marad, miközben áthalad a bélén, elősegítve az egészséges széklet kialakulását biztosító ömlesztett anyag kialakulását. Ha rendszeresen vagy alkalmanként székrekedéstől vagy bélhiánytól szenved, akkor a természetes oldhatatlan rost bevitelének fokozása enyhíti az emésztőrendszeri kellemetlenségeket és elősegíti a rendszeresebb bélmozgást. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek klinikai központja javasolja a szőlő napi bevitelének növelését, mint egészséges választási lehetőséget az oldhatatlan rostbevitel növelésére, hogy támogassa az emésztés szabályszerűségét a magas rosttartalom és a nemkívánatos tápanyagok, például zsír vagy koleszterin alacsony viszonylag alacsony tartalma miatt.
Laza széklet
Hasmenés és laza széklet akkor fordul elő, ha a test nem képes megfelelően felszívni a tápanyagokat és a vizet az ételéből, és gyors áthaladást okoz az emésztőrendszeren anélkül, hogy megfelelően képződne. A laza széklet egyik elsődleges egészségügyi problémája a test elveszített víztartalmának pótlása. A szőlő magas víztartalmú; a szőlő tömegének körülbelül 70% -a vízből származik. A szőlő bevétele az egyik élelmezési lehetőség a laza széklet által elveszített víz pótlására. A Nemzeti Egészségügyi Intézetek azonban nem javasolják a szőlőt hasmenés elleni étrendben, mivel magas oldhatatlan rosttartalma van. A zabban és néhány meghámozott gyümölcsben található oldható rost felszívja a vizet a belekben, csökkentve annak valószínűségét, hogy laza vagy "vizes" széklet tapasztalható meg. A szőlő alacsony oldódású rosttartalmú, ezért nem rendelkezik azonos abszorpciós képességgel.
Gáz és puffadás
Még a bél rendellenességektől mentes embereken is előfordulhat emésztőrendszeri zavar, például gáz és puffadás, szőlő evése után. A szőlő által okozott gáznemű hajlam magyarázata az oldhatatlan rosttartalom. Az Amerikai Gasztroenterológiai Főiskola azt javasolja, hogy bárki, akinél krónikus gáz, puffadás vagy székrekedés tapasztalható, szüntesse meg vagy csökkentse a nehezen emészthető gyümölcsök és zöldségek, beleértve a szőlőt, napi bevitelét. A szőlővel kapcsolatos gyomorfájdalom másik oka a fruktóz intolerancia. A szőlőben található kalória jelentős része a természetes gyümölcscukor-fruktózból származik. Egyesek nem képesek megfelelően felszívni vagy emésztni a fruktózt, aminek következtében a gyomorban és a bélben felhalmozódik a gáz. A szőlő és más magas fruktóztartalmú ételek, például gyümölcsök és édességek bevitelének korlátozása csökkenti a fruktóz intolerancia puffadás hatásait.
Antimikrobiális hatások
A szőlő antimikrobiális hatásait feltáró folyamatban lévő kutatások azt sugallják, hogy a szőlő felhasználható az emésztőrendszert befolyásoló, baktériumokon alapuló, élelmezésből származó betegségek kezelésére. A „International Journal of Molecular Science” kiadványban közzétett 2010. évi tanulmány áttekintette a szőlő és a szőlőkivonatok azon képességét, hogy megakadályozzák bizonyos, az élelmiszerek által terjesztett betegségekkel kapcsolatos mikrobák szaporodását. A kutatók azt találták, hogy a fenolos vegyületek kivonatai a szőlő különböző részeiből gátló hatást mutatnak számos betegséget okozó mikrobára, beleértve a szalmonellát és az E. colit. Noha a kutatók bebizonyították a szőlőkivonatok gátlását a baktériumok növekedésében, folyamatban lévő vizsgálatokra van szükség ezen tulajdonságok kihasználásának leghatékonyabb módjának meghatározására, és fertőzések kezelésére, miután az emésztőrendszerbe bejuttattak.
