A szénhidrát fontos szerves tápanyag, amelynek számos szerepe van az élőlényekben. Tárolja az energiát, szerkezeti elemként működik, legalábbis a növényekben, és alkotja a genetikai molekulák, mint például a DNS és az RNS gerincét. A szénhidrátok kisebb építőelemekből készülnek, amelyek cukrok néven ismert molekulák osztályát alkotják; amikor emésztjük, pontosabb azt mondani, hogy a szénhidrátok cukrokké redukálódnak, nem pedig cukrokká alakulnak.
Cukor egységek
A szokásos parkalumban a cukor általában a szacharózra utal, amely közönséges asztali cukor, de tudományosan ez az egyszerű kristályos szénhidrát típusú, édes ízű. A szénhidrátok egy vagy több egységből állnak, amelyeket szacharidoknak neveznek. A szacharid görögül szó szerint "cukrot" jelent, és egy széngyűrűs struktúrából készül, amelynek pontos aránya két hidrogénatom van minden oxigénatomon. A cukor mind a szénhidrát molekula alapvető egységére - a szacharidra -, mind más egyszerű szénhidrát molekulákra utal, amelyek két szacharid egységéből készülnek.
A szénhidrátok típusai
Ha a szénhidrát csak egy szacharidból áll, akkor ezt monoszacharidnak nevezik. Ilyenek például a tejben található galaktóz, a mézben és a gyümölcsben található fruktóz és a mindenütt jelenlévő glükóz. Amikor ezek az egyes egységek két sorozatban kapcsolódnak egymáshoz, diszacharidokat képeznek. Például a szacharóz a glükóz és a fruktóz kombinációja. Bármely szénhidrátot, amely kétnél több monoszacharidot kombinál, poliszacharidnak nevezzük. Ilyen példa a növényekben található keményítő. A poliszacharidok tíz, száz vagy ezer egyenes vagy elágazó láncú szacharid egységekből állhatnak. A monoszacharidok és diszacharidok az egyszerű cukrok vagy az egyszerű szénhidrátok kategóriájába tartoznak. A poliszacharidokat komplex szénhidrátoknak nevezik.
Szénhidrát emésztés
A szénhidrát egységeket egyetlen oxigénatom köti össze. Az emésztőrendszer ezeket a kötéseket lebontja, savak és enzimek felhasználásával. Ezen eljárás révén az összetett szénhidrátok, mint például a keményítő, először visszatérnek a diszacharid-maltózba, majd az egyszerű cukor-glükózba, bár egyes összetevők, például a rost emészthetetlen. A diszacharidok viszont csak egy lépést igényelnek; gyorsan lebontják a két monoszacharidot. Végül a legtöbb szénhidrát glükóz formájában végződik, amelyet a sejtek elsősorban energiaforrásként használnak. A vér glükózmennyisége, az úgynevezett vércukorszint, a sejtek energiájának kritikus mérőszáma, amelyet a testnek bizonyos tartományon belül kell tartania.
Vércukor
Az emésztőrendszer lebontásának és a szénhidrátok felszívódásának sebességét részben befolyásolja a molekula összetettsége. Ez azonban csak általános szabály, és számos tényező befolyásolja az emésztés sebességét, ideértve a kérdéses étel típusát és elkészítésének módját. Például a tejnek csak csekély vagy közepes hatása van a vércukorszintre. A fruktózt emésztjük oly módon, hogy ez egyáltalán nem befolyásolja a vércukorszintjét. A teljes vércukorszint hirtelen emelkedését hiperglikémiának nevezik. Hosszú ideig a hiperglikémiás állapotok végül cukorbetegséget, szívbetegségeket és idegkárosodást okozhatnak. Általában jó ötlet olyan szénhidrátokat fogyasztani, amelyek sokkal lassabban vannak lebontva cukorra.
