Nátrium, kálium és más tápanyagok szükségesek a test normál egészségének fenntartásához. Ezek az elemek, többek között, az emberi élet abszolút követelményei. Annyira alapvető fontosságúak, hogy minden sejt működjön, és a köztük fennálló bármely egyensúlytalanság komoly problémákat okozhat. A szív olyan szerv, amely különösen érzékeny a vér ezen elemek arányának változására.
Nátrium és kálium
A nátrium és a kálium a természetben található elemek. Növényekben és állatokban más atomokhoz vagy nagy molekulákhoz kötve létezhetnek, például ezeknek az elemeknek a sója vagy kelátja formájában. Amikor ezeket a formákat lenyelik, a test feldolgozza őket, és felszabadítja a nátrium- és káliumatomot kötött társaikból. A nátriumot és a káliumot elektrolitnak nevezzük, mivel a kötött állapotból való felszabadulás után vízben ionokká válnak. Az elektrolitok képesek áramot vezetni. Ez az alapvető fizikai tulajdonság a nátrium- és káliumionokat - többek között - a szervezet alapvető folyamatainak folytatására.
Alapvető szükséglet
A nátrium-, kálium- és más ionok az élet kritikus alkotóelemei és szükségesek a test minden sejtjében. Számos sejtfolyamatban használják őket, például a sejtmembrán integritásának fenntartására, a sejtek és az extracelluláris tér közötti víz egyensúlyának szabályozására, valamint a tápanyagok vagy hulladékok szállítására a sejtmembránokon keresztül. Az "Orvosi élettan tankönyve" azt mondja, hogy mivel oly sok életfunkció épül ezen elemekre, egyensúlyukat a test szorosan szabályozza. A nátrium-, kálium- vagy más elektrolitok egyensúlyhiánya ellensúlyozhatja a különféle szövetek és szervek, például a szív normál működését. A vér nátrium-, kálium- és más elektrolitszintjének laboratóriumi vizsgálattal történő ismerete az orvosok számára ablakot ad a test egészségéhez, és számos patológiát diagnosztizálhat az elektrolitok relatív aránya alapján.
Nátrium- és kálium-egyensúlyhiány
Az "A műtét enciklopédia" szerint a normál vér nátriumszint 135-1545 mekv / liter. A normál vér káliumszint 3, 5-5, 0 mEq / liter. Ha a nátrium vagy a kálium meghaladja ezt a szintet a vérben, akkor ezeket a feltételeket hipernatremia vagy hiperkalémianak nevezik. Ha a nátrium vagy a kálium a vérben ezen szint alá esik, akkor ezeket a feltételeket hyponatremia vagy hypokalemia néven hívják. Az elektrolitok vérszintjének szabályozásáért a leginkább felelősek a vesék. Ha a vesék nem tartják hatékonyan vagy ürítik ki ezeket az elektrolitokat a test igényei szerint, az elektrolit egyensúlyhiányt okozhat. Ez vesebetegségben vagy bizonyos gyógyszerek szedésekor fordul elő.
Szívműködés
A szív az egyik szerv, amelyet a vér nátrium- és káliumszintje közvetlenül érint. A szív megfelelő működése érdekében a vér elektrolit-egyensúlyát a normál tartományban kell tartani. Ellenkező esetben a szív rendellenességei gyorsan megnyilvánulnak. Ezek a szabálytalanságok olyan fiziológiai tulajdonságokkal kapcsolatosak, mint például a szív összehúzódási ereje és sebessége vagy ritmusa. Az elektrolitok és a szívműködés között összetett kapcsolat van. Általánosságban elmondható, hogy a magasabb vér káliumszint lassított pulzust és szabálytalan szívverést vagy aritmiát okozhat, míg az alacsonyabb szint gyors szívverést eredményez. A túl magas nátriumszint szintén csökkentheti a szívműködést, míg a magasabb nátriumszintek szívfibrillációt eredményezhetnek, ez egy olyan rendellenes szívritmus. Az orvosnak fel kell mérnie az elektrolitok relatív arányát annak meghatározása érdekében, hogy a szívműködést befolyásolja-e az egyensúlyhiány.
