A vörös és a fehér lóhere egyaránt évelő hüvelyesek, magas fehérje- és rosttartalommal, amelyeket széles körben használnak takarmányként az állatok legeltetésére és legelőkre. Jellemzően kiegészítő fűvel ültetik őket, és a vetésforgó során fedezeti növényként használják őket, különösen az ökológiai növényeket. A nyilvánvaló tény mellett, hogy az egyik vörös vagy lila virágot, míg a másik fehér virágot termeszt, számos más különbség van a vörös és a fehér lóhere között is, beleértve a besorolást, a növekedésüket és a felhasználásukat. Ez magában foglalja az állítólagos egészségügyi előnyöket, amelyek az egyiknek tulajdoníthatók, a másiknak nem.
fajták
A vörös és a fehér lóhere három alaposztályba sorolható. A vörös lóheret növekedési időszakuk szerint osztályozzák, a korai virágzás, a köztes virágzás és a késő virágzás fajtái szerint. A fehér lóhere méretének alapján osztályozható, kicsi, közepes és nagy fajtákkal. A vadon élő fehér lóhere leggyakrabban előforduló fajtája a holland lóhere, más néven közönséges fehér lóhere, és kicsi és közepes méretű fajta. A legelő lóhere, a legeltetés céljából leggyakrabban ültetett fajta kétszerese.
Ültetés és növekedés
A vörös lóhere magas és egyenesen nő, míg a fehér lóhere rövidebb magasságú és oldalirányban terjed. A vörös lóhere rövid életciklusú, körülbelül két-három év, míg a fehér lóhere kitartó termelő, amely magja is el tudja vetni magát, még legeltetési körülmények között is. A lóhere ültetésekor a legjobb, ha a vörös és a fehér lóhere keverékét ülteti együtt.
Használat
A fehér lóheret tekintik a legjobb legeltetéshez, míg a vörös lóhere legjobban a legelőknek és a vadon élő állatoknak, mivel folyamatosan legeltetve gyorsan kimerülnek. Mindkettőt hasznosnak tekintik a talaj javításában és nitrogén-rögzítésében.
Az emberi egészség előnyei
A gyógynövényesek a vörös lóheret számos állítólagos egészségügyi haszonra fordítják, ideértve a méregtelenítést, a torlódást és a gyulladás csökkentését. A vörös lóheret is az izoflavonok gazdag forrásaként tekintik, amely egy antioxidáns, amely egyes vizsgálatokban társul bizonyos rákfajták, köztük mellrák és prosztatarák elleni küzdelemben. A vörös lóhereben lévő izoflavonok hasznosnak találták az egészséges nők csontvesztésének és a menopauzás tünetek csökkentésében is. Nem találták, hogy a fehér lóhere ugyanazon alkotóelemekkel vagy egészségügyi előnyökkel járna. Ne felejtse el, hogy egyetlen gyógynövényt sem hagytak jóvá az FDA-nak orvosi felhasználásra, és mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos célt szolgálna, mindig konzultáljon orvosával. Az összes lóhere, köztük a fehér, tartalmaz bizonyos mennyiségű A, E, C, B-2 és B-3 vitamint, kalciumot, krómot, lecitint, magnéziumot, káliumot és szilíciumot.
