A kreativitást lazán lehet leírni, mint új megoldások és lehetőségek alkalmazását az emberi törekvés bizonyos szempontjaira. A kreativitást könnyű felismerni, de közismertleg nehezen mérhető. Az agykép-technológiák legújabb generációjával felfegyverkezve azonban az idegtudósok valódi haszonnal járultak el annak elkülönítésében, hogy a kreativitás él az agyban. Az agy sok része befolyásolja a kreativitást, és meglepő módon ugyanolyan fontos az agy azon része, amely a kreatív álmodozás során nem aktív.
Bal agy és jobb agy
Az elmúlt években a kutatók azt állították, hogy a kreativitás magasabb volt azokban az egyénekben, akik jobb agyi gondolkodók. Agy lateralizációnak nevezett elmélet azt állítja, hogy a jobb agyi lebeny nagyobb aktivitású a balkezes egyéneknél. Az eltérő gondolkodástól, a művészi csíkoktól és a gyorsabb információfeldolgozástól kezdve az úgynevezett jobb agyi gondolkodóknak tulajdoníthatók.
A mai kutatók, például Rita Carter, a "Az elme feltérképezése" írója úgy vélik, hogy a kreatív ösztönzés szempontjából fontosabb az agy két lebenyének közötti kommunikáció szintje. A corpus callosum, az agy azon része, amely összeköti a két lebenyt, vastagabb átmérőjű azoknál az embereknél, akik magasan értékelik a kreativitási teszteket. Minél vastagabb a corpus callosum, annál hatékonyabban szinkronizálja az agy tevékenységeit. Ez az ötlet, amelyet Joseph és Glenda Bogen 1988-ban tett közzé az észak-amerikai pszichiátriai klinikák folyóiratában, egyre nagyobb támogatást kapott a legújabb agyi képalkotó technológia révén. Más szavakkal, a kreativitást fokozza az egész agy fokozott felhasználása.
A norepinefrin szerepe
A kreativitást nem csak az agy lateralizációja határozza meg. Dr. Kenneth M. Heilman, a Floridai Egyetem neurológiai professzora megjegyzi, hogy a kreatív gondolkodás során a norepinefrin neurotranszmitter jelentősen csökken. A noorepinefrin a hosszú távú memória-visszanyeréssel jár, így annak csökkentése a kreatív gondolkodás során segít az agynak elfelejteni azt, amit már tud. Ilyen módon valószínűleg új kapcsolatok és új ötletek fedezhetők fel.
A kritikus gondolat elnyomása
Egy másik meglepő felfedezést a kreativitás tudományáról Charles Limb és Allen Braud kutatók tettek, akik agyi képalkotást végeztek a jazz zenészeknél. Miközben a zenészek spontán kompozíciókat készítettek, a prefrontalis cortex számos magasabb agyi funkcióját elfojtották. Az agynak ez a része társult a tudatos ellenőrzéssel és az önellenőrzéssel. Lehetséges, hogy ezek a megállapítások tükrözik a népi pszichológia gondolatát, miszerint a "kritikát" el kell hallgatni a kreatív gondolkodás során. Limb és Braud arról is beszámolnak, hogy az agy limbikus központjai nem vannak szabályozva a kreatív improvizáció során, és neurológiai támogatást nyújtanak a megnövekedett érzelmek szerepéhez a kreatív gyakorlatok során.
Összefoglalva, ezek a neurológiai eredmények arra utalnak, hogy a kreativitás az agyban tükröződik, mint a fokozott lateralizáció, a kritikus gondolkodás és a hosszú távú memória csökkenése, valamint a fokozott érzelmi képesség.
