Az úszás 1896 óta olimpiai sportág, a 100 méteres és 1500 méteres szabadtéri versenyeket nyílt vízben tartják. Azóta további rendezvényeket, mint például a hátulsó pillangó, a mellrész és a váltók, egy fedett medencével együtt hajtották végre. Az egyes rendezvények és az egyes sportolók megszervezéséhez a medencét speciális mérések és a sáv jellemzői alapján kell felépíteni.
Előírások
A Szövetség Nemzetközi Szövetsége szabályozza az olimpiai méretű úszómedencék kialakítását, elrendezését és általános méréseit. A FINA feladata a különböző medencék közötti konzisztencia megteremtése annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek a szükséges méréseknek, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismeri. A FINA emellett felügyeli az úszást, a búvárkodást, a szinkronúszást, a vízilabdát és a nyíltvízi úszást. A bizottság írásbeli szabálykészlettel rendelkezik, amely tartalmazza a medence minden szükséges mérését.
Hangerő
Az olimpiai méretű medence kb. 50 m vagy 164 láb hosszú, 25 méter vagy 82 láb széles és 2 méter vagy 6 láb mély. Ezek a mérések 13 454, 72 négyzetláb nagyságot és 88 263 köbméter térfogatot eredményeznek. A medence 660 253, 09 gallonnyi vizet tartalmaz, ami körülbelül 5 511 556 font.
Jellemzők
Az úszási verseny során minden sportolót megjelölnek egy megjelölt sávra. Az olimpiai méretű medence nyolc sávot tartalmaz, két sávot pufferzónaként használnak. Mindegyik sáv szélessége 2, 5 m, és a kötél és a bóják a víz tetején, valamint az aljára festett sávvonal jelöli. A sávvonalak 2 m-rel a medence végfalát megelőzően érik el az úszót.
Extrák
Egyéb méréseket, mutatókat, köteleket és vonalakat használunk az események nyomon követésére. A hamis rajtkötél például az úszók hamis indulásának jelzésére szolgál. A kötél 5 méterre van a kezdővonaltól, és felfüggeszti a medencét körülbelül 1, 2 méterrel a felület felett. A visszajelzés fordított jelzője egy jelölt kötél, amelyet az úszók használnak a sáv végének jelzésére. A kötél 1, 8 m-re van a felület felett és 5 m-re a rajtvonaltól.
