A tiszta víz íztelen, de a víz egy erős természetes oldószer, amely feloldja az ásványokat, amelyek szagot vagy ízt adhatnak neki. Amikor a kén bekerül a felszín alatti vízbe, a természetben előforduló baktériumok csökkenthetik a szerves szulfitérceket és hidrogén-szulfidgázt hozhatnak létre. A kén nagyobb valószínűséggel a kútvízben található, mint a települési vízben.
Kén ivóvízben
A szulfátok, amelyek az elemi kén egyik formája, a vízellátásba kerülnek leggyakrabban, amikor a szulfitércek oxidálódnak. A ként tartalmazó ásványok megtalálhatók a világ legtöbb sziklájában és talajában. Ahogy a felszín alatti víz beszivárog a földön, ezeknek a kénvegyületeknek egy része a vízben oldódik. Az esővíz kénforrás is.
A baktériumok a talajban ként használnak élelmiszer- vagy energiaforrásként, majd metabolikus funkcióik melléktermékeként hidrogén-szulfid-gázt termelnek. A hidrogén-szulfidot tartalmazó víz gyorsan felismerhető kénes illata alapján. A ként tartalmazó víz bevétele nem veszélyezteti az egészséget, ám ez nem okozhat étvágyat.
A kén szerepe az emberi táplálkozásban
A kén megtalálható számos étkezésben, például tojásban, halban, baromfiban és hüvelyesekben. Széles körben úgy gondolják, hogy a ként tartalmazó élelmiszerek bevétele jó hatással van a hajra, a bőrre, a körömre és a kötőszövetre. A kiegyensúlyozott étrend biztosítja az összes szükséges ként, de ha vegán vagy, akkor szükség lehet az étrend kiegészítésére.
Az ivóvízben lévő nagy mennyiségű kén hozzájárulhat a hasmenéshez, amely kiszáradáshoz vezet. Az állatok és a háziállatok is hajlamosak az ivóvízükben lévő kén hatására. A Környezetvédelmi Ügynökség megjegyzi, hogy ha hirtelen átvált a ként nem tartalmazó ivóvízről a magas kéntartalmú ivóvízre, akkor valószínűbb, hogy az ásvány hashajtó hatásai vannak. A legtöbb ember és állat azonban képes alkalmazkodni a kén mennyiségéhez a vízben, és általában nem tapasztal tartós káros hatásokat.
A kén problémái
Az ivóvíz kénének legnagyobb problémája az, hogy büdös. Más ásványokhoz hasonlóan a kén foltokat hagyhat a vízvezeték-szerelvényekben, például a mosdókban és a WC-kben. A kénben magas vízben mosott ruházat szintén elszíneződhet. Az a víz, amely csak egymillió rész hidrogén-szulfidot tartalmaz, elronthatja a rézet és az ezüstöt.
A hidrogén-szulfidgázt előállító baktériumok iszapot termelnek, amely lehet fehér, szürke vagy fekete. Ezek a kénbaktériumok kedvező feltételeket hozhatnak létre más baktériumok számára, beleértve a vasbaktériumokat is, ebben az esetben vörösesbarna iszapot láthatnak. Bármelyik iszap bevonja a vízvezeték csöveket, ami eltömődést okoz és korrózióhoz vezet.
A ként tartalmazó víz klórral kezelhető a kén eltávolítása céljából. Klórozott fehérítőt adhatunk a vízhez, és a hidrogén-szulfid-gáz reagál a klórral, és sárga részecskék formájában képződnek, amelyek mechanikusan kiszűrhetők a vízből.
A Környezetvédelmi Ügynökség és a Betegség Ellenőrzési és Megelőzési Központok tanulmányt készítettek a kén egészségre gyakorolt hatásainak meghatározására. Ez a kutatás, melynek címe: „A magas szulfát-expozíció egészségügyi hatásai az ivóvízben”, arra a következtetésre jutott, hogy a magas szulfáttartalmú ivóvíz hasmenést okozhat, különösen csecsemőknél.
