Bevezetés
Noha a légzés folyamata meglehetősen bonyolult, alapvetően a szén-dioxid oxigéncseréjének folyamata. A légzési sebesség a percenként elvitt lélegzetek száma. Az, hogy a légzőrendszer reagál a testmozgásra, személyenként és az elvégzendő tevékenységenként is eltérő. Más tényezők, ideértve a kardiovaszkuláris fitneszt, az aktuális egészségi állapotot, az életkorot és a nemet is, befolyásolják a légzés gyakoriságát mind nyugalomban, mind edzés közben.
Pihenőn
Nyugalomban a rekeszizom és az interkostális izmok (a bordák közötti izmok) összehúzódnak és minden lélegzettel kibővülnek. Minden lélegzet kibővül és összehúzódik a mellkasi üreg, amely a bordák és a gerincoszlop közötti tér. Belégzés közben a mellkasi üreg térfogata növekszik, amikor a levegő áramlik a tüdőbe. A levegő kiürülésekor a térfogat csökken, amikor a levegő kiáramlik a tüdőből. Minden lélegzettel a levegő bejut a tüdőbe, és oxigén és szén-dioxid cserélődik. Az oxigén eljut a vörösvértestekre, és a szén-dioxid kilép a levegőbe. Ennek a két gáznak a cseréje anélkül, hogy a test nyugalomban van, sok fanfara nélkül zajlik. Amikor azonban az oxigénszükséglet edzés közben növekszik, a légzés sebessége drámaian megváltozhat.
Edzés közben
A testgyakorlás fokozódásával és a test friss oxigénszükségletének növekedésével a szellőzési sebesség ennek megfelelően reagál. A testmozgás anyagcserével járó melléktermékei a sejtek légzésének eredményeként felhalmozódnak, és a rendszerben a szén-dioxid (CO2) mennyisége is növekszik, hogy pufferként hatjon ezekre a savas melléktermékekre. Ahogy a CO2 koncentrációja növekszik, a test mélyebb lélegezéssel reagál, és gyakrabban eloszlatja a CO2-t. A dolgozó izmok friss oxigént igényelnek. A légzés sebessége szintén növekszik, hogy megkönnyítse az oxigén szállítását a véráramba, ahol azt továbbjuttatják a dolgozó izmokhoz.
Hosszú távú fejlesztések
A folyamatos állóképességi edzéssel a test hatékonyabbá válik az oxigén felhasználásában, valamint megszabadítja a test anyagcsere-melléktermékeit. A dolgozó izmok jártasabbak lesznek a friss oxigén kivonásában a vérből. A tüdőrendszer alkalmazkodik és javítja annak képességét is, hogy az oxigént a levegőből átjutja a véráramba, és eltávolítsa a szén-dioxidot. Ennek eredményeként a testmozgás során fellépő légzés sebessége csökken a folyamatos kardiovaszkuláris edzés mellett. Az idő múlásával és a folyamatos edzés mellett észreveszi, hogy ugyanaz az egy mérföldes futás, amely miatt az edzés első heteiben légszivárgást okozott, sokkal kevesebb lélegzetet okoz, mivel jobban illik.
