Amikor kis szerves molekulák kapcsolódnak egymáshoz, nagyobb molekulákat képeznek, biológiai makromolekuláknak nevezik őket. A biológiai makromolekulák négy kategóriába sorolhatók: szénhidrátok, fehérjék, lipidek és nukleinsavak. A szervezet szénhidrátokat, lipideket és fehérjéket használ fel az energiához. Az egyetlen biológiai makromolekula, amelyet nem használnak energiává, a nukleinsav. A nukleinsavak megtartják és átírják a genetikai kódot.
Fehérje
Izoláljon minden sejtet az emberi testben, és talál egy fehérjét. Dr. Harvey Simon, a Harvard Men's Health Watch szerkesztője szerint az emberi test 100 000 különböző fehérjét termel. Az aminosavaknak nevezett kis szerves molekulák kötődnek egymáshoz, és így képezik a biológiai makromolekulás fehérjét. A fehérje a haj, a vérsejtek, az izmok és az enzimek építőeleme. Ha több fehérjét fogyaszt, mint amennyire a testnek szüksége van, akkor zsírré alakul át. Az emberek a fehérjét használják végső energiatartalékként.
Szénhidrát
Minden cukor a szénhidrátok néven ismert biológiai makromolekulák csoportjába tartozik. A szénhidrátmolekulák szén-, hidrogén- és oxigénatomot tartalmaznak. Ezek az elemek egy cukormolekulát alkotnak. A szénhidrát jellege függ az egymáshoz kötött cukormolekulák számától és a szén-, hidrogén- és oxigénatomok orientációjától. Az emberek az első energiaforrás a szénhidrátok. Ha felesleges szénhidrátot fogyaszt, a máj részben zsírsá alakul át, és egy részét hosszú láncú cukormolekula glikogénként tárolja. Az emberi test addig nem használ más energiaforrást, amíg a glikogén tartalékok elfogynak.
lipidek
Ne becsülje alá a zsír erejét, mert a testének szüksége van rá a virágzáshoz. A lipideknek nevezett biológiai makromolekulák kétféle formában vannak: trigliceridek és foszfolipidek. A triglicerid, más néven zsír, energiatároló közegként működik az emberi test számára. A zsír fontos szerepet játszik a vitamin felszívódásában, a véralvadásban, a gyulladás szabályozásában és az agy fejlődésében. Miután a szénhidrátokból származó energia elfogy, a test másodlagos energiaforrásként éget zsírt. A foszfolipidek alkotják a sejtmembránt, és megakadályozzák a nem kívánt elemek bejutását a sejtbe. A triglicerid és a foszfolipidek glicerint és zsírsavláncokat tartalmaznak. A zsírmolekulák abban különböznek a foszfolipidektől, hogy a zsírok nem tartalmaznak foszfátcsoportot.
Nukleinsav
A biológiai makromolekula nukleinsav két formában fordul elő: dezoxiribonukleinsav vagy DNS és ribonukleinsav, közismert nevén RNS. A DNS tartalmazza a genetikai kód tervét. Az RNS leolvassa a DNS-n található tervet, és a genetikai kód alapján fehérjéket állít elő. Noha a DNS-t csak a sejt belsejében találja meg, néhány RNS a sejtön kívül is létezik. A sejten kívüli RNS fehérjéket termel. Az emberi test nem használ nukleinsavat energiához.
