A szív olyan izmos szerv, amely rendkívül érzékeny az elektrolit-egyensúly zavaraire. Ennek oka az, hogy elektrolitokra van szükség a szív elektromos aktivitásának fenntartásához. Az elektrolitokat általában az étrendből nyerik, és normál körülmények között a vér megfelelő részében a vesék fenntartják azokat. Néhány állapot leronthatja az elektrolitot, megzavarhatja az egyensúlyt és befolyásolhatja a szív elektromos aktivitását. Ez változásokat okoz a szívműködésben.
Szívritmus
A szív egy mechanikus szivattyú, amely az elektromos aktivitás által szabályozott sebességgel vagy ritmussal üti meg. Az elektromos vezérlés mind az autonóm idegrendszerből, mind a szív saját belső ideghálózatából származik. A szív idegvezérlését, valamint magukat az egyes szívizmakat számos tényező befolyásolja. Az egyik fő tényező a vér elektrolitszintje. Az elektrolitok segítenek fenntartani a normális szívritmust, de problémákat is okozhatnak, például rendellenes szívverést, amikor az elektrolitok koncentrációja nem optimális. A szívritmus egyik rendellenességét szívdobogásnak vagy szabálytalan szívverés érzésének hívják.
Az elektrolitok működése
Az elektrolitok olyan anyagok, amelyek vízbe helyezve elektromos töltést hordozhatnak. Az elektrolitok szinte minden élettani funkcióhoz szükségesek, például a sejtekben a víz egyensúlyának fenntartásához, az enzimek előállításához és az energia előállításához. A sejtfunkciók szempontjából két legfontosabb elektrolit a kálium és a nátrium, a "Fiziológiai Tankönyv" szerint. A vér relatív arányát a vesék szabályozzák. Ezenkívül a különféle cella típusoknak megvannak a saját egyéni vezérlési mechanizmusuk, amelyek fenntartják ezt a két elektrolitot szoros relatív egyensúlyban. Ez az egyensúly különösen fontos bizonyos szövetekben, amelyek megfelelő működéséhez az elektromos aktivitástól függ. A szív rendkívül érzékeny az elektrolit-egyensúlyra, mivel ritmusát elektromosan vezérlik.
Kálium
Minden elektrolit fontos a normál szívműködés fenntartásához. Az "A műtét enciklopédia" megjegyzi, hogy a kálium különösen fontos, mivel a szérum kálium és más elektrolitok, például nátrium és magnézium relatív szintjének kis különbségei óriási hatással lehetnek a szív ritmusára. A káliumkoncentráció közvetlenül befolyásolja mind a szív elektromos rendszerét, mind a szívizomot. A Pediatric Critical Care Medicine szerint ha a szérum káliumszintje 3, 5 mEq / liter alá esik, a szívsejtek elektromosan instabilvá válnak. Ha a szérum káliumszintje alá esik, 2, 5 mEq / liter, amit súlyos hypokalemianak tekintünk, a szív elektromos hatása veszélyes lehet.
Palpitáció
Az egyik vagy másik elektrolit feleslegében eltolódhat az elektrolitok relatív mennyisége, amely szükséges ahhoz, hogy a cellák elektromosan aktívak maradjanak. Az elektrolitfelesleg egyenlőtlenségeket okozhat a cella belső és külső elektromos töltése között, ami elektromos zavarokat okozhat a cella membránján keresztül. Az elektrolit eltávolítása, mint amilyen a hasmenés, vagy az elektrolit hozzáadása, mint a magas magnéziumtartalmú étrend esetén, szintén súlyos hatással lehet az elektromosan vezérelt szervekre, például a szívre. A káliumhiány, az úgynevezett hipokalemia, a szív elektromos rendszerének szívdobogást okozhat. Ez általában súlyos hypokalemia esetén fordul elő. Hasonlóképpen, a túl sok kálium vagy hiperkalémia a szív rostálódását idézheti elő, ami azt jelenti, hogy a szív elektromos rendszere nem működik szinkronban, gyors és szabálytalan ütéseket okozva. A normál ritmus helyreállítása érdekében cserélje ki a kálium-elektrolitet intravénásan vagy orálisan. Egyéb elektrolitokat, például nátriumot, kloridot, magnéziumot és kalciumot kell ellenőrizni a káliummal való megfelelő egyensúly biztosítása érdekében.
