A testtömeg-index, vagy a BMI a súlyállapot általánosan használt mutatója. A 18, 5 és 24, 9 közötti BMI-mérések a normál súlyt mutatják, míg a 25-nél nagyobb BMI azt jelzi, hogy túlsúlyos. Ha a BMI értéke meghaladja a 30-at, akkor testsúlya klinikailag elhízottnak tekinthető. A magas BMI-méréseket korrelálták a csökkent fizikai erőnléttel, ideértve az alacsonyabb VO2 max -ot is.
VO2 Max mint fitnesz indikátor
A VO2 max az általános fizikai erőnlétét jelzi, és magában foglalja a légzőképességét, a kardiovaszkuláris egészséget és az izomkészséget. Ezen rendszerek bármelyikének teljesítményének romlása a VO2 max csökkentésének eredménye. A VO2 max a maximális oxigénmennyiség mértéke, amelyet a test el tudja fogyasztani a maximális munkaterhelés alatt. A légzőrendszer képessége nagy mennyiségű levegő bejutására, valamint a szíve és az érrendszer képessége oxigén szállítására a tüdőből az izmokba egyaránt hozzájárul a VO2 max.
BMI és VO2 max
A "Journal of Sports Medicine and Physical Fitness" folyóiratban közzétett több kutatás szerint a magas BMI-mérések az alacsonyabb VO2 max értékekhez kapcsolódnak. A BMI szerepe a VO2 max csökkentésében a légzőképesség és a kardiovaszkuláris kitartás változásaival függ össze.
BMI és légzési funkciók
A "Chest" folyóiratban közzétett kutatások kimutatták a kapcsolatot a növekvő BMI-mérések és a tüdőfunkció károsodása között. Amikor a BMI eléri a 30-at, az elhízás minimális besorolását, a tüdő funkcionális maradványkapacitása 25% -kal, és a kilégzési tartalék térfogata több mint 50% -kal csökken. Noha ez a két tüdőfunkciós mérés nem befolyásolja a normális légzést, drasztikusan korlátozzák a tüdő képességét a maximális munka elérésére, és alacsonyabb VO2 max értékeket eredményeznek.
BMI és kardiovaszkuláris funkció
A megnövekedett BMI-szintet a szív-érrendszer kapacitásának csökkenésével is összefüggésbe hozták. A „Sports Science and Medicine Journal” című cikkben a kutatók összekapcsolták a magas BMI-méréseket a kardiovaszkuláris funkciók olyan méréseinek visszaesésével, amelyek károsítják a kardio-légzés kitartását. Noha ezek a csökkenések nem befolyásolják túlzottan a normál tevékenységeket, csökkentik a maximális teljesítményt, és így hozzájárulnak a csökkentett VO2 max-hoz.
