A pálya vagy futó esemény megfigyelésekor két különálló testtípust fog észrevenni a sprrintek és a maratonok között. A sprinter testet a sebesség és az erő fejlesztésére, a maratonmérőt pedig a hosszú, lassú állóképességre építik. De a sprinterek és a maratonok között több eltérés van, mint fizikai megjelenésükön.
Izomrostok
Minden vázizom két alapvető rosttípust tartalmaz - lassú húzással vagy gyors húzással. A lassan húzódó izomrostok vagy I. típusú rostok lassú oxidációs rostok, amelyek lassú izomösszehúzódásokat eredményeznek, és nagyon ellenállnak a fáradtságnak. A gyorsan húzódó izomrostok vagy II. Típusú rostok gyors összehúzódásokat eredményeznek, amelyek gyorsan fáradnak. Ennek eredményeként a maratronok általában jelentős mennyiségű lassan húzódó izomrostokat tartalmaznak, míg a sprinterek elsősorban gyorsan húzódó izomrostokat tartalmaznak.
Metabolikus utak
Az emberi test három specifikus anyagcsere útvonalat használ, hogy energiát nyújtson a különböző futási tevékenységek során. A foszfagén rendszert nagy teljesítményű, 10 másodpercnél rövidebb ideig tartó tevékenységek során használják, míg a glikolitikus rendszert mérsékelt intenzitású, akár néhány percig tartó időszakra is használják. Az oxidatív rendszert alacsony intenzitású, néhány percig tartó edzéshez használják. A maraton hosszabb időtartamával a maratonok az idő kb. 95% -át az oxidatív rendszert, a körülbelül 5% -át a glikolitikus rendszert használják. A rövid távú sprintben elsősorban a foszfagén rendszert használják, a glikolitikus rendszert pedig a közép távolsági sprintben, például a 400 méteren.
Pulzus
A pulzusszám az egyik legjobb előrejelzés a testmozgás intenzitásáról a sprint és a maratoni futás között. Nagy intenzitású sprint alatt a pulzusa elérheti a maximális érték 80–90% -át. Ez a pulzus csak rövid ideig tartható fenn. Egy maratonista esetében a pulzus általában a maximális érték 60-70 százaléka, néhány elit vagy tapasztalt maratoni futó nő az intenzitás szintjével, hogy elérje és fenntartsa a maximális pulzusszámot 70-80 százalékig.
Képzési programok
A sprinterek és a maratonok képzési programjai az egyes futó versenyek egyedi igényei szerint változnak. A sprintterök a gyors ráncos izomrostok és a foszfagénrendszer fejlesztésére összpontosítanak a sebesség, erő és erő javításával. A rétegzetes gyakorlatok és az erőn történő edzés segítségével gyorsan húzódó izomrostokat fejleszthet ki. A maratonok azonban a szív-légzéses fitnesz, az izmos állóképesség és az állóképesség fejlesztésére összpontosítanak.
