Amikor a test megsérül, jeleket küld a gerincvelő károsodásának helyéről. Központi parancsnokként az idegrendszer a reflexek segítségével szabályozza a test fájdalomra adott reakcióját. Például, ha fájdalmat tapasztal a kezedben, a karod gyorsan összehúzódik, hogy kihúzza kezét a veszélyből. Hasonlóképpen, a szíve reflexió módon reagál a fájdalomra, a pulzusszám növelésével. Evolúciós értelemben ez a „harc vagy repülés” válasz arra készteti Önt, hogy foglalkozzon a fájdalom forrásával, akár ragadozó, akár főzőlap.
A pulzus autonóm szabályozása
A szíved összehúzódását egy állandóan aktív sejtgyűjtemény szabályozza, amelyet a kínai pitvari csomópontnak (SA csomópontnak) hívnak. A sejtekbe és a sejtekből történő ionáramlás pontos vezérlésével az SA csomópont spontán módon képes létrehozni az elektromos stimulációt, amely a szívverést megindítja. Az a sebesség, amellyel az SA csomó stimulálja a kontrakciót, elsősorban az autonóm idegrendszerből származó idegrostok határozza meg. Egy szimpatikus és parasimpatikus ágból állva az autonómia autonóm módon vezérli a pulzusszámot, ez a név. Amikor a szimpatikus ág aktívabb, ami fájdalom idején jelentkezik, az SA-csomó aktivitása növekszik, és ennek következtében felgyorsul a pulzus. Egyébként a parasimpátikus ág irányítja a pulzusszámot, általában 70 ütés / perc sebességgel tartva.
Fájdalom utak
A bőr felületén jelen levő speciális idegvégződéseket, úgynevezett nociceptorokat úgy tervezték, hogy kifejezetten a fájdalom jeleit továbbítsák. Ezek az idegek teljesen külön vannak az érzékszervi sejtektől, amelyek megmutatják, hol van a kezed az űrben, vagy milyen felülettel érintkezik. A nociceptorok több típusa létezik, amelyek közül a szélsőséges hőmérsékleten fájdalom jeleket hordoz, mások fájdalom mechanikai forrásaiból származó jeleket. Mindkét esetben a fájdalomra vonatkozó információt a gerincvelő felé továbbítják, ahol az információkat továbbítja az autonóm idegrendszer szimpatikus ágához. A szimpatikumok aktiválása számos kiigazításhoz vezet, beleértve a szívműködés megváltozását.
Szimpatikus aktiválás
Az 1998-ban a „Journal of Hypertonia” közzétett tanulmány szerint szignifikáns összefüggés volt a pulzusszám és a szimpatikus hormon felszabadulása között az alanyok között. A szimpatikus aktivitásra adott normál, fiziológiás válasz a megnövekedett szívteljesítmény, amelyet a pulzusszám és a stroke mennyisége határoz meg. Ennek eredményeként a pulzus növekszik a szimpatikus aktiváláskor, hogy felkészítse a testet a nagy energiájú aktivitásra.
Alkalmazások
A legtöbb esetben a fájdalommal járó gyorsított pulzusok ártalmatlanok. Ha azonban kórtörténetében szenvednek szív-érrendszeri betegségek, ideértve a szívelégtelenséget, ritmuszavarokat, hipertóniát vagy szívrohamot, akkor valószínűleg nem tolerálja a megnövekedett pulzusszámot is. Bizonyos esetekben ezeknek a betegségeknek a szövődményei a pulzusszám és a szívteljesítmény hirtelen növekedésével válthatók ki.
