Maratoni vagy távolsági verseny futtatása közben a test először a tárolt szénhidrátokon keresztül éget, majd a tárolt testzsírt éri el, hogy fenntartsa a szükséges energiát. Idővel ez csökkenti a vércukorszintjét, ezért fontos ügyelni arra, hogy a vércukorszint ne csökkenjen olyan szintre, amely hipoglikémiát eredményez. Számos különféle stratégia közül választhat, amelyek biztosítják, hogy ez ne történjen meg, így biztonságosan és sikeresen teljesítheti hosszú távú futását.
Diéta
Az izmokban tárolt glikogén kulcsfontosságú a hosszú távú futás során teljesítményében, egy cikk szerint, amely a "Globe and Mail" 2011. március 6-i kiadásában jelent meg, és ez az egyetlen módszer, amellyel biztosíthatja, hogy elegendő mennyiségű az izomglikogén szénhidrátban gazdag ételeket, például tésztát, rizst, édesburgonyt, gyümölcsöt, hüvelyeseket, alacsony zsírtartalmú tejtermékeket és teljes kiőrlésű ételeket fogyaszt. A futó étrendjének elegendő energiát kell szolgáltatnia a vércukorszint fenntartásához a nap folyamán, amelyet csak három kiegyensúlyozott étkezés során lehet elérni, amelyek kombinálják a szénhidrátok, a zsír és a fehérje keverékét.
Hipoglikémia és távolságfutás
Ha vércukorszintje elég alacsony szintre esik, és nem emeli fel valamilyen gyors hatású szénhidráttal, például gyümölcslével vagy sportitallal, akkor előfordulhat, hogy a hypoglykaemia tüneteit tapasztalja. A Marylandi Egyetemi Orvosi Központ szerint hipoglikémia akkor fordul elő, amikor a vércukorszintje túl alacsonyra csökken, és olyan tüneteket okozhat, mint fejfájás, remegés vagy remegés, túlzott verejtékezés, mentális zavar és szívdobogás. Futás közben annyira lelkileg összpontosíthat a futás befejezésére és a fájdalom figyelmen kívül hagyására, hogy nem feltétlenül veszi észre ezeket a tüneteket, amíg azok súlyosabbá és veszélyesebbé nem válnak; például a túlzott izzadás nem észrevehető, mivel valószínűleg már túlzottan izzad. Ezért döntő fontosságú, hogy táplálkozási szempontból készüljön fel, mielőtt elkezdené a hosszú távú futást, mivel a rossz táplálkozás miatt a maratoni futó vércukorszintje veszélyesen alacsony szintre zuhanhat. Kezelés nélkül a súlyos hipoglikémia olyan állapotokhoz vezethet, mint görcsrohamok és kóma.
Szénhidrát betöltése
A szénhidrát-terheléses étrend, közismert nevén szénhidrát-töltés, a hosszú távú futók által alkalmazott stratégia az izmokban tárolt glikogén mennyiségének növelése érdekében, hogy javítsák a teljesítményt és megakadályozzák a vércukorszint túl alacsony esését. Körülbelül egy héttel a maraton vagy hosszú távú futás előtt meg kell kezdenie a szénhidrát-terhelést, miközben a normál edzés folytatása mellett csökkentenie kell a szénhidrát-fogyasztását a normál mennyiség kb. 50% -ával. Ez kimeríti a szénhidrát-készleteket, így van hely a betöltésre. Körülbelül három vagy négy nappal az esemény előtt növelje a szénhidrátmennyiséget a napi kalória kb. 70% -ára, miközben csökkentse a zsírtartalmú ételeket az extra szénhidrátok kompenzálása érdekében. Ez alatt az idő alatt el kell végeznie az edzést is, így nem fogja felhasználni az energiát, amelyet tárolni próbál. Ha helyesen elvégezzük, a szénhidrát-töltés biztosítja, hogy elegendő tüzelőanyag-tartalommal bírjon el az eseményen, miközben a vércukorszint biztonságos szinten marad.
Diabetikus futók
A „Diabetes Care” orvosi folyóirat 1988. januári számában megjelent tanulmány megfigyelte a vércukorszinttel kapcsolatos anyagcsere-változásokat, amelyek egy három órás futás során zajlottak, külön megvizsgálva, hogy ezek a változások hogyan különböznek a cukorbetegek és a nem cukorbetegek futóinak. A kutatók megfigyelték, hogy a vércukorszint koncentrációja szignifikánsan csökkent a cukorbetegeknél, de változatlan maradt a többi kontroll csoportban. A testgyakorlás utáni ketózis - amelyben a test elfogyott az izom-glikogénből, és elkezdi a tárolt testzsír fogyasztását energiáért - mind a diabéteszes, mind a nem diabéteszes diabéteszes futókban jelen volt, bár ez a diabéteszes futókban kifejezettebb volt. Ez úgy tűnik, hogy azt jelzi, hogy az 1. vagy 2. típusú cukorbetegségben szenvedő személyeknek gondosan figyelemmel kell kísérniük vércukorszintjét a testmozgással kapcsolatos hypoglykaemia kockázatának minimalizálása érdekében.
